A magam festményeit nem tudom kívülről nézni, és azokat mintha nem is a kezemmel csinálnám, hanem valahogy belülről. "Lóri átéli, amit csinál" – ezt előbb hallottam, mint tudtam volna, mit jelent. Mészöly Laura
Apja, bogárdi Mészöly Gedeon a Szegedi Egyetem nyelvész professzora, anyja szentgyörgyvölgyi Magay Berta írónő volt. Az elemi iskolát bátyjaival együtt anyjuk mellett magántanulóként végzik. Ez után bátyjai Sárospatakon, ő pedig Budapesten, a Baár Madas Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Már gyerekként és diákkorában is sokat rajzol. Tehetségét Tóbis Mária rajztanára fedezte fel, amikor a tanárokról készült gúnyrajzai a kezébe kerültek. Édesapja, lánya rajzait titokban megmutatja Révész Imrének, aki az érettségi vizsga után egykori tanítványához, Aba Novák Vilmoshoz irányítja. Később Burghardt Rezső osztályába kerül. Tanulmányait a II. Világháború félbeszakítja.
Budapest felszabadulása után férjhez megy gyerekkori szerelméhez, Szádeczky-Kardoss Gézához, akitől egy leánya és két fia születik. A boldogság azonban nem tart sokáig. Férje 1955-ben vitorlás balesetben meghal. Özvegyi nyugdíját Mészöly Géza képek másolásával egészíti ki. Ekkor figyel fel rá Arady Nóra művészettörténész. A hatvanas évek elején lakásában kamara kiállításokat rendez, ahol Pogány Ö. Gábor a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója több képét is megvásárolja a galéria számára.
Édesapja halálát követően alkalmi munkákból tengődik a gyakorlati dolgokban járatlan művész. 1966-tól második férje támogatásával kultúrházakban és a Hazafias népfront helyiségeiben állítja ki képeit. A hetvenes évek közepétől rendszeressé válnak a Képcsarnok Vállalat által szervezett kiállításai. Képeit 1945-ig Mészöly L., majd Szádeczky-Kardoss Gézáné, végül 1966 után Kelemenné Mészöly L. néven szignózza.
Mészöly Laura a világnak nem szenvtelen nézője, hanem minden megfigyelt tény állásfoglalásra, véleménynyilvánításra készteti. A valóság művészi tükrözéséhez nem elegendők a tapasztalatok, az észleletek rögzítése, de nélkülözhetetlen a fantázia szárnyalása is. Mészöly Laura sajátos egyénisége képzőművészetünknek. Gyengéd, mélyen érző lélek, telve optimizmussal, derűvel, harmóniával. Művészi tevékenységének célja az összhangra rendelt lélek vissza – visszatérő kérdéseire optimálisan megfelelni, igyekszik a valóságból annak lényegét, szépségét bemutatni. Ha valaki címkékkel akarja ellátni Mészöly Laura festményeinek formai sajátosságait, nem kerülheti el a közhasznú műszavak közül a posztimpresszionizmust, a posztnagybányaisságot, sőt az expresszionizmust sem.
Tájminiatűrjeivel a festészetben új műfajt hozott létre. Paál László, Mészöly Géza, Edvi Illés Aladár, Herman Lipót és mások már vitathatatlanul létjogosultságot biztosítottak az ilyen műformának. Az általuk festett kisméretű képek eredetileg vázlatnak, emlékeztetőnek készültek a nagyobb táblaképek elkészítéséhez. Mészöly Laura különös adottsága, hogy tizenötször húsz centiméteres parányi festmények is befejezett műveknek, minden vonatkozásban kész képeknek minősülnek. Szerkezet, beosztás, színérték dolgában minden elemük a végleges helyükre kerültek.
Emlékezete: Csendes, visszahúzódó természete nem engedett meg neki semmi féle magamutogatást. Nem követte a divatot, de komolyan vette a Biblia tanítását. Amikor volt pénze, adakozott az egyháznak és támogatta a rászorulókat, hogy aztán következő nyugdíjáig kölcsönökből húzza ki. Édesapja az ötvenes években, életműve elismeréseként a Parlamentben Dobi Istvántól átvehette a „Vörös zászló” majd a „Vörös csillag” érdemrendeket. Bátyja, Mészöly Dezső egyebek mellett megkapta a Kossúth díjat és a Francia Becsületrendet. Versbe szedett műfordításait ma is műsorukra tűzik a színházak. Korai halála miatt Mészöly Laura ilyen elismerésekben nem részesülhetett, de képei nagyobb részét már a kiállítások ideje alatt megvásárolták, a többit pedig a Képcsarnok Vállalat átvette bizományosi értékesítésre. Művei és Mészöly Géza másolatai a gyűjtők és múzeumok féltve őrzött kincsei közé tartoznak.